Medveczky Medve, barti krben a Micimack nven is kzismert, egy napon az erdõt kerlte ppen, gõgsen ddolva az orra alatt: „Tralala, tralala, pritty, pretty, prtty.”
Reggel fogykrt tartott a tkr elõtt. A Tralala-ntt nekelte talpra egyenesedve, hogy aszongya: tralala gy, tralala gy, aztn lehajolt nygve nhnyszor, hogy a mancsval elrje a lbujjt. Reggeli ta prszor elmondogatta a Tralalt, mg kvlrõl nem ment.
gy ddolgatott, csak gy magnak, kzben kiment stlni a kunyh el, azon tûnõdve, vajon mivel foglalkoznak ilyenkor msok, s ltalban milyen lehet az, msvalakinek lenni,mint õ.
Tra-la-la, tra-la-la,
tra-la-la, tra-la-la,
pritty, pretty, prtty.
Tra-la-la, tra-la-la,
tra-la-la, tra-la-la,
pritty, pretty, priitty.
Egyszerre csak egy homokbuckhoz rt, s ebben a homokbuckban nagy lyuk ttongott.
– Aha! – mondta Micimack. (Pritty, pretty, prtty.) Ha hzagos mûveltsgem nem hagy cserben, akkor ez a bucka Nyuszit jelenti, a Nyuszi pedig J Trsasgot s valami harapnivalt jelent. Teht:
Lehajolt, bedugta a fejt, s kiltott:
– Itthon vannak, krem szpen?
Horkan zaj tmadt bellrõl, aztn csnd lett.
– Azt krdeztem, krem szpen, hogy itthon vannak-e – ismtelte Micimack hangosan.
– Nincsenek! – vlaszolt egy hang, s mg hozztette: – Ne tessk gy ordtani! Nem vagyok sket!
Micimack tûnõdtt.
– Senki sincs odabent? – krdezte.
– Senki.
Micimack kihzta a fejt a nylsbl; kicsit gondolkodott.
„Ez sem stimmel. Valaki csak van bent, ha egyszer azt mondta, hogy senki. Senki nem mondhatja azt, hogy senki, anlkl hogy valaki lenne. Aki senkit mond, annak valakinek lennie kell.”
gy ht jra bedugta a fejt, s folytatta a trsalgst:
– H, Nyuszi! Te vagy az?
– Nem – mondta Nyuszi megvltoztatott hangon.
– Ez nem a Nyuszi hangja?
– Nem hiszem – mondta a Nyuszi. – Legalbbis nem annak volt sznva.
– Vagy gy – jegyezte meg Mack.
Kihzta a fejt, gondolkodott, megint visszadugta.
– Volna-e olyan szves teht megmondani, hol van Nyuszi?
– Micimack bartjt ltogatta meg...
– De hisz az n vagyok! – mondta Mack nagyon csodlkozva.
– Ki az az n?
– Micimack.
– Bizonyos n ebben? – krdezte Nyuszi, maga is elbmulva.
– Egsz bizonyos – mondta Micimack.
– Akkor ht bjjon be!
Micimack nhny erõteljes tekergssel benyomult a helyisgbe.
– Megllaptom – mondta a Nyuszi, vgignzve bartjn –, hogy gy van, ahogy mondja. Ez csakugyan te vagy. Szervusz! rlk a szerencsnek.
– Ht mit gondoltl?
– Tudod, sohase lehet biztosan tudni. Ismered az Erdõt. Az ember nem bocsthat be mindenkit a laksba... Nem rt egy kis elõvigyzat. Parancsolsz valami harapnivalt?
Micimack ilyenkor, reggel tizenegy ra fel, mindig parancsolt valami harapnivalt, gy ht jlesett ltnia, hogy Nyuszi tnyrt s bgrt szed elõ, s amikor megkrdezte: – Mzet vagy tejet? – gyorsan s izgatottan megjegyezte, hogy mindkettõt, aztn hozztette, nehogy tl mohnak gondoljk: – Kenyr nem kell. – Most egy darabig szt se szlt... Vgl elgedetten ddolva felllt, bartsgosan parolzott Nyuszival, s kijelentette, hogy mennie kell.
– Ilyen hamar? – krdezte Nyuszi udvariasan.
– Mg maradhatnk ppen, ha te... – habozott Micimack a zsrosbdn fel pislogva.
– Ami azt illeti – mondta a Nyuszi –, magam is indulban voltam.
– Akkor ht megyek. Isten ldjon meg!
– Isten veled! Remlem, jllaktl.
– Mr, van mg valami? – csszott ki Micimackbl. Nyuszi elrakta a tertket, s kiss hûvsen csak ennyit mondott:
– Nincs.
– Nem gy gondoltam – mondta gyorsan Mack. – Ht akkor szervusz. Most mr sietnem kell.
s mr ldult is neki az ajtnylsnak. Mellsõ lbait kidugta, a htskkal nekifeszlt, s egy percre az orra ki is kerlt a szabadba.
Aztn a flei... aztn a kt mancsa... aztn a vllai... aztn...
– Segtsg! – ordtott Micimack udvariasan. – Azt hiszem, jobb, ha visszafordulok.
– Annl is inkbb – mondta Nyuszi –, mert magam is szeretnk kijutni.
– De nem megy m! – mondta Micimack. – Teringette!... Illetve azt akartam mondani: segtsg!
Nyuszi hirtelen meggondolta magt, s mivel laksnak volt mg egy msik kijrata, gyorsan kiosont rajta, megkerlte a buckt, odaugrlt Mackhoz.
– Bennragadtl? – krdezte.
– Azt ppen nem – vetette oda Micimack flnyesen. – Csak pihenek itt egy kicsit... Tûnõdm s dudolszok.
– No, add ide a mancsod!
Micimack kinyjtotta a mancst, s Nyuszi rngatta s rngatta s rngatta.
– Bu! – mondta Micimack. – Ez fj.
– A dolog gy ll – llaptotta meg Nyuszi –, hogy be vagy szorulva.
– Ez mind attl van – jegyezte meg Micimack kiss idegesen –, hogy ezeknek a modern laksoknak nincs elg szles kijratuk. A bejratok jk, de a kijratok nem elg szlesek.
– Ez attl van – mondta Nyuszi kereken –, hogy telezabltad magad. Akartam is mondani, csak nem szeretem figyelmeztetni a vendget, hogy egyiknk tlsgosan sokat eszik. s az az egyiknk nem n voltam. De ezen most kr vitatkozni, elfutok Rbert Gidrt.
Rbert Gida az erdõ msik sarkban lakott, s amikor Nyuszival megrkeztek a tett sznhelyre, csak annyit mondott magban:
„Csacsi reg medvm!” – De annyi szeretettel, hogy mindenki remnykedni kezdett.
– Azon tûnõdm – fogadta õt Mack, erõsen szuszogva –, hogy Nyuszi bartunk soha nem hasznlhatja tbb ezt az ajtt. Õszintn szlva ez nagyon rosszulesne nekem.
– Nekem is – tette hozz Nyuszi.
– De igenis – jegyezte meg Rbert Gida. – Hasznlhatja.
– Annl jobb – mondta Nyuszi.
– Ha nem tudunk kirnciglni, vissza fogunk tolni.
Nyuszi gondolkodva simogatta pofaszakllt, aztn kifejtette, hogy amennyiben Micimackt sikerlne is visszatolni, õ a maga rszrõl, termszetesen, mindig szvesen ltja bartjt hzban, de ht mgis... gy van az a vilgban, hogy egyik ember a fk tetejn lakik, a msik pedig a fld alatt, ez a dolgok szablyos rendje, teht a maga rszrõl...
– gy rted, hogy sose kerlk ki tbb? – mondta Micimack srtõdtten.
– gy rtem – mondta Nyuszi, s Rbert Gida is helyeslõen biccentett.
– Akkor csak egyet tehetnk. Meg kell vrnunk, amg jra lesovnyodsz.
– Meddig tart az? – krdezte Micimack szorongva.
– Gondolom, egy ht elg hozz.
– Csak nem akarjtok, hogy egy hetet tltsek ebben a helyzetben?
– Mit tegynk? Nem megy mskpp.
– Majd felolvasunk neked – mondta Nyuszi gyngden. Remlem, nem ll be kzben a havazs. s miutn ilyenformn hosszasabban idõzl vendgszeretõ hzamban, remlem, nincs kifogsod ellene, hogy hts lbaidat trlkzõtartnak hasznljam, kzben gyse hasznlod õket semmire, nekem meg nincs hov akasztani a trlkzõimet.
– Egy egsz ht! – mondta Micimack bnatosan. – s mi lesz a koszttal?
– Attl tartok, errõl sz se lehet – mondta Rbert Gida –, hiszen ppen arrl van sz, hogy lefogyj... De majd felolvasunk neked!
Szegny Mack shajtozni kezdett, de nemigen tudott, mert be volt szorulva, s egy knny grdlt ki a szembõl, de csak annyit mondott:
– Igen m, de van-e olyan knyved, amelyik meg tud vigasztalni egy „Bekelt Mackt az õ Nagy Megszorultsgban”?
gy ht egy hten t Rbert Gida effajta knyveket olvasott fel szegny Micimack szak fel nzõ mellsõ felnek, mikzben Nyuszi nemcsak trlkzõt, de mindenfle ms kimosott holmit rakott a dl fel nzõ hts lbaira.
Micimack szegny mr olyan karcsnak rezte magt, mint egy nbiai tncosnõ. s a ht vgn egy este Rbert Gida gy szlt: „Gyernk!”
s megragadta Micimack mellsõ mancsait, s Nyuszi megragadta a htskat, s Nyuszi minden rokona, bartja s zletfele segtett, s mind egytt rngattk s hztk s toltk.
s hossz ideig Mack csak ennyit tudott mondani:
– Bu!
s egyszerre csak ezt mondta:
– Jaj!
Aztn mg ennyit mondott: – Hopp ! – Mint mikor a dug kijn a palackbl.
s Rbert Gida s Nyuszi s Nyuszi bartai, rokonai s zletfelei htrabuktak... s Micimack hegykbe esett, szabadon.
Gyors s hatrozott ksznetet biccentett, aztn nyugodtan folytatta stjt az erdõn keresztl, elgedetten dudorszva:
Tralala, tralala, pritty,
pretty, prtty.
De Rbert Gida szeretettel nzett utna, s csak annyit mondott:
– Csacsi reg medvm!
AJÁNLOM AZ OLDALT
