Malacka nagy kunyh�ban lakott egy ny�rfa k�zel�ben, ez a ny�rfa az erdõ k�zep�ben �llott, �s Malacka a kunyh� k�zep�ben lakott. A h�za k�zel�ben, r�d tetej�n, egy darab t�r�tt l�cen ez volt olvashat�: „TILOS AZ �.” Amikor R�bert Gida megk�rdezte Malack�t, hogy ez mit jelent, Malacka szemrebben�s n�lk�l kijelentette, hogy ez az õ nagyapj�nak a neve, �s �vek �ta egyben az õ csal�di nev�k.

R�bert Gida v�llat vont, �s olyasf�l�t pr�b�lt megjegyezni, hogy egy embert nem h�vhatnak Tilosaz �-nak, de Malacka kijelentette, hogy igenis h�vhatnak, mert p�ld�ul az õ nagyapj�t �gy h�vt�k, ez volt a neve: Tilosaz �. Az õ nagyapj�nak igenis k�t neve volt arra az esetre, ha az egyiket elveszten�. Tilosaz, ez volt az egyik neve, amit egy nagyb�tyj�t�l �r�k�lt, �s �, vagyis �tj�r�s, ez volt a m�sik neve, amit egy �tj�r�t�l �r�k�lt. De lehet �kos vagy �brah�m is.

– Megjegyzem, nekem is k�t nevem van – vetette oda Gida k�nnyed�n. – R�bert Gedeon.
– Na ugye, l�tod, ez is azt bizony�tja – b�lintott Malacka.

Egy sz�p t�li napon, amikor Malacka �ppen a havat s�p�rte el a h�zuk elõl, ahogy v�letlen�l len�z az �gak k�z�l, ott l�tja Micimack�t. Micimack� k�rbe-k�rbe j�rt, �s nyilv�nval�an valami m�sra gondolt. Mikor Malacka r�sz�lt, csak intett neki, �s folytatta a k�r�z�st.

– Hall� – mondta Malacka –, mit csin�lsz?
– Vad�szom – mondta Micimack�.
– Mire vad�szol?
– L�bnyomokra – mondta Micimack� rejt�lyesen.
– Mif�le l�bnyomokra – mondta Malacka, �s lem�szott hozz�.
– �n is ezt k�rdezem magamt�l.
– No �s mit gondolsz, mit fogsz felelni a k�rd�sedre?
– Kit�rõ v�laszt fogok adni egyelõre – mondta Micimack�. No most ide n�zz! – Egyenesen lemutatott a f�ldre, l�ba el�. Mit l�tsz itt?
– L�bnyomokat – mondta Malacka –, sõt azt hiszem, karmok nyom�t. – F�ttyentett. – Tyû, Mack�! Lehets�gesnek tartod, hogy ez egy... egy... egy meny�t?
– Lehets�ges – mondta Mack�. – N�ha meny�t, n�ha nem meny�t. Az ember sohase tudhassa ezekn�l a l�bnyomokn�l.

E szavak ut�n folytatta a nyomoz�st, �s Malacka egy-k�t percnyi tûnõd�s ut�n ut�nal�dult.

Micimack� hirtelen meg�llt; a nyomok f�l� hajolt �s megrezzent.

– No mi az? – k�rdezte Malacka.
– Csod�latos dolog – mondta Mack�. – De most m�r k�t �lõl�ny nyomait l�tom. A m�sik – ak�rki legyen az illetõ – csatlakozott az elsõh�z – ak�rki legyen az illetõ –, �s most mind a ketten egy�tt folytatj�k �tjukat. Malacka, tedd a kezed a sz�vedre, �s mondd meg õszint�n, kitartasz-e mellettem abban az esetben is, ha kider�l, hogy Ellens�ges Fenevadakr�l van sz�.

Malacka nagyon kedvesen lebegtette a f�l�t, �s azt mondta, hogy p�ntekig nincs k�l�n�sebb elfoglalts�ga, �s hogy sz�vesen �ll Mack� rendelkez�s�re, ha kider�l, hogy az illetõ csakugyan meny�t.

– �gy �rted, ha kider�l, hogy k�t meny�t. Lehet, hogy a meny�t mag�val hozta a meny�t is – jelentette ki �nnep�lyesen Micimack�, de Malacka ragaszkodott hozz�, hogy semmi hiba, õneki p�ntekig nincs fontos dolga.

�gy h�t egy�tt mentek tov�bb.

Cserjeboz�t volt a k�zelben, �s a k�t meny�t l�bnyoma mintha a boz�t k�r�l h�z�dott volna, �gy h�t Mack� �s Malacka k�rben k�vett�k a nyomokat. K�zben Malacka �tj�r�s nevû nagyatyj�r�l mes�lt Mack�nak, hogy szeg�nyke �lete utols� �veiben mennyit szenvedett az asztm�t�l �s egy�b �rdekes dolgokr�l, amin Mack� nagyon csod�lkozott, k�l�n�sen mikor megtudta, hogy minden, kinek k�t nagyapja van. Ut�lag gondolt r�, hogy az egyiket elk�ri Malack�t�l, de mindenesetre elõbb megk�rdezi R�bert Gid�t. K�zben a nyomok nem szûntek meg...

Nem szûntek meg...

Mack� hirtelen meg�llt, �s izgatottan mutatott a f�ldre.

– Ide n�zz!
– Hov�? – ki�ltott Malacka, �s nagyot ugrott ijedt�ben. De r�gt�n �szrevette, hogy gy�vas�g volt �gy megijedni, teh�t m�g egyet-kettõt ugrott, jelezve, hogy õ ezt csak tornagyakorlat gyan�nt teszi.
– A nyomok – mondta Mack� titokzatosan –, a nyomok... Egy harmadik �lõl�ny csatlakozott hozz�juk.
– Mack�! – ki�ltott Malacka. – Lehets�ges, hogy egy harmadik meny�t?
– Nem – mondta Mack�. – Ezek m�sf�le nyomok. Vagy k�t meny�t �s egy harmadik, de az is lehet, hogy egy meny�t �s k�t �rge, vagy k�t �rge �s egy meny�t, de az is lehet, hogy h�rom meny�t �s semmi �rge... Folytassuk a cserk�sz�st.

�gy h�t folytatt�k, valamivel nyugtalanabbul, mert most m�r val�sz�nû volt, hogy Ellens�ges Fenevadakr�l van sz�. �s Malacka titokban nagyon szerette volna, ha Tilosaz �tj�r�s nevû nagyatyja most itt lenne, Mack� pedig arra gondolt, milyen sz�p is volna, ha R�bert Gida most v�ratlanul �s v�letlen�l elõbukkanna, de igaz�n csak az�rt v�gyott erre, mert nagyon szerette R�bert Gid�t.

Azt�n Micimack� hirtelen megtorpant, �s megnyalta az orra hegy�t, mert nagyon melegnek �rezte, melegebbnek, mint valaha �let�ben. Most m�r n�gy l�bnyom h�z�dott elõtt�k a f�ld�n.

– Ide n�zz, Malacka, m�g egy meny�t!

S �gy l�tszott, csakugyan igaza van. A nyomok megvoltak, keresztezt�k egym�st, de hat�rozottan n�gy p�r l�bnyom volt.

– �gy gondolom... – mondta Malacka, aki szint�n megnyalta az orra hegy�t, de ez nem k�nny�tett a lelk�n –, �gy gondolom... vagyis... Ejnye csak, most jut eszembe! Most jut eszembe, tegnap elfelejtettem valamit, amit holnap m�r nem v�gezhetek el! Sajnos, �gy l�tszik, k�nytelen leszek hazamenni �s elint�zni.
– Majd elint�zed d�lut�n, �s �n seg�tek – mondta Micimack�.
– Nem olyan munk�r�l van sz�, amit d�lut�n el lehet int�zni – v�gott k�zbe Malacka gyorsan. – Tudod, d�lut�n a hivatalok is z�rva vannak... Ez egy k�l�nleges reggeli munka, amit kiz�r�an reggel lehet csin�lni, �gy k�r�lbel�l nyolc �s iz� k�z�tt... H�ny �ra lehet most?
– Tizenkettõ – mondta Mack�, �s a napra n�zett.
– No igen... Ahogy mondtam... Tizenkettõ... �s iz�... Tizenkettõ �s f�l tizenh�rom k�z�tt... Vagyis... Teh�t, �des �regem, megbocs�tasz, ugye?... Mi az? Hov� b�mulsz?

Mack� az �gre b�mult, �s amikor �jra hallotta a f�ttyent�st, arra kapta a fej�t, �s egy nagy t�lgyfa �gai k�z�tt megpillantotta bar�tj�t.

– R�bert Gida ! – ki�ltott fel �r�mmel.
– No hisz akkor rendben van – k�nnyebb�lt meg Malacka –, akkor biztons�gban vagy. Rohanok. – �s m�r futott is haza, nagyon megnyugodva, hogy t�l van a vesz�lyen.

R�bert Gida lem�szott a f�r�l.

– Csacsi �reg medv�m – mondta –, h�t mit csin�lt�l? Elõbb k�tszer egym�s ut�n megker�lted a cserj�t, azt�n Malacka ut�nad szaladt, azt�n megint k�tszer megker�lt�tek, s �ppen a negyedik k�rbe fogtatok bele...
– V�rj csak – mondta Micimack�, �s mancsai k�z� fogta a fej�t.

Le�lt, gondolkodott, nagyon erõsen gondolkodott. Azt�n beillesztette talp�t az egyik l�bnyomba, k�tszer megd�rg�lte az orr�t, �s fel�llt.

– �gy van – mondta Micimack�. – Most m�r vil�gos – tette m�g hozz�. – Nyilv�nval�, hogy f�lre voltam vezetve. Meg fogom vizsg�ltatni az agyvelõmet. �gy l�tszik, r�ment az influenza.
– Te a leg�desebb �s legjobb Mack� vagy a vil�gon – mondta R�bert Gida vigasztal�an.
– Ugye? – mondta Mack� rem�nykedve. �s azt�n hirtelen felragyogott. – Agyvelõ ide, agyvelõ oda – mondta –, m�r k�sz van az eb�d.

Ebben megegyezve hazamentek.