�reg Sz�rke Csacsi, F�les n�ven k�zismert, az erdõnek egy �rny�kos sark�ban �llt, l�gatva a fej�t, �s mindenf�l�re gondolt. N�ha szomor�an azt gondolta: „Mi�rt?” – �s n�ha azt gondolta: „Minekut�na”; – �s n�ha azt gondolta: „Amennyiben.” Vagy: „Minekut�na teh�t.” �s n�ha nem is tudta, hogy mire gondol. �gy h�t, mikor Micimack� arra s�t�lt, F�les õszint�n meg�r�lt, hogy egy kicsit abbahagyhatja a gondolkod�st, �s azt mondhatja: „H�t hogy vagyunk, hogy vagyunk?” – a maga borong�s modor�ban. – �s te hogy vagy? N�lad mi �js�g? – k�rdezte Micimack�. F�les f�lemelte a fej�t, �tfordult vele a jobb oldalra, �s ott megint lel�gatta. – Nem mondhatn�m, hogy nagyon „hogyan” vagyok. Egy idõ �ta �ppen csak hogy vagyok, de nem vagyok hogyan. – Nono – mondta Mack�. – Nem kell az�rt elszontyolodni. Majd megl�ssuk. Mi baj? F�les hallgatva �lldog�lt, �s b�natosan l�gatta a fej�t. Micimack� egyszer-k�tszer k�r�lj�rta. – Mi t�rt�nt a farkoddal? – mondta meglepetve. – Mi t�rt�nt volna? – mondta F�les. – Nem l�tom sehol. – T�nyleg? – T�nyleg. Ebben nem lehet t�vedni. Mert vagy van, vagy nincs. �s itt nincs. – H�t akkor mi van helyette? – Semmi. – Mindj�rt megn�zem – mondta F�les, �s lassan �s �vatosan megfordult, hogy l�ssa azt a helyet, ahol a farka volt az im�nt, azt�n r�eszm�lve, hogy nem l�tja, visszafordult, lel�gatta a fej�t, �tdugta a k�t mellsõ l�ba k�zt, azt�n hossz�, szomor� s�hajjal csak ennyit mondott : – Att�l tartok, neked van igazad. – Ritk�n t�vedek – mondta Mack�. – Akkor sok mindent meg�rtek – mondta F�les m�l�zva. – Ez sok mindent megmagyar�z. Nem csoda. – Valahol elhagytad – mondta Micimack�. – Vagy valaki elvitte – mondta F�les. – Hasonl�t az illetõh�z – tette hozz� hossz� sz�net ut�n. Mack� �gy �rezte, hogy valamit mondani kellene, de nem tudta, hogyan seg�tsen bar�tj�n. Mindenesetre elhat�rozta, hogy seg�teni fog. – F�les – jelentette ki �nnep�lyesen –, �n, Micimack�, fel fogom kutatni a farkodat. – K�sz�n�m, Mack� – felelte F�les. – Igaz bar�t vagy – mondta. – Nem �gy, mint N�melyek – tette hozz�. �gy h�t Micimack� elindult, hogy megkeresse F�les fark�t. Sz�p tavaszi reggel volt, amikor elindult. L�gy �s �tl�tsz� kis felhõk j�tszadoztak boldogan a k�k firmamentumon, r�ugr�ltak a napra, mintha el akarn�k takarni, azt�n megint lem�sztak r�la, hogy a k�vetkezõ j�hessen sorra. A nap az�rt igyekezett s�tni; �s a s�v�ny, amely elhordta m�r tavalyi, szurkos fenyõruh�j�t, most �regnek �s fak�nak tûnt a t�lgyek vak�t� divatos, tavaszi �lt�z�ke mellett. S�v�nyen �s cserj�n kereszt�l ballagott Mack�. A rekettye– �s hangabokrokon �t, buck�kon t�l �s megint vissza, �s �gy v�gre, f�radtan �s �hesen, el�rkezett a Sz�zholdas Pagonyba. Mert a Sz�zholdas Pagonyban lakott Bagoly. „�s ha valaki tud valamit valamirõl – mondta mag�nak Mack� –, akkor az csak Bagoly lehet, vagy ne h�vjanak Micimack�nak.” Bagoly a Mogyor�sban lakott, �reg h�z�ban; ez a h�z mindenki�n�l nagyobb volt �s szebb is, legal�bbis Mack�nak �gy tetszett, mert volt rajta kopogtat� is meg csengõ is. A kopogtat� alatt a k�vetkezõ fel�r�s volt olvashat�: KRM KPGTTNI H ZT KRJ HGY KNYSSK A csengõ alatt m�sik fel�r�s �keskedett: H NM KRJ HGY KNYSSK KRTK CSNGTNI Ezek a feliratok R�bert Gid�t�l sz�rmaztak, ugyanis csak õ tudott helyesen �rni az eg�sz erdõben; maga Bagoly, aki egy�bk�nt nagy b�lcs h�r�ben �llott, a tulajdon nev�t „Bagoj”-nak �rta. Mack� elolvasta mind a k�t utas�t�st, nagy figyelemmel, elõsz�r jobbr�l balra, azt�n balr�l jobbra, hogy semmi se ker�lje el figyelm�t. Majd kopogott, megh�zta a csengõzsin�rt, azt�n a csengõzsin�ron kopogott, �s megh�zta a kopog�t. Azonk�v�l, a biztons�g kedv��rt, m�g kiab�lt is j� hangosan: – H�, Bagoly! Eressz be! Itt Micimack�! �s az ajt� kiny�lt, �s Bagoly kikukkantott. – No mi az Mack�? – k�rdezte b�lcs m�rs�klettel. – Hogy ityeg a fityeg? – Nagyon lehangolt vagyok – mondta Mack� –, mert F�les bar�tom elvesztette a fark�t. �s nagyon odavan szeg�ny. Nem voln�l olyan sz�ves megmondani a m�dj�t, hogy tal�ljuk meg? – Sz�vesen – mondta Bagoly. – A szok�sos elj�r�s ilyen esetekben a k�vetkezõ... – Nem ismerek semmif�le Szok�sos Elj�r�s c�mû �llatot. �s �telt se. �telben ismerem a Toj�sos Galusk�t. �n csak egy szeg�ny medvebocs vagyok, k�l�nben is az agyvelõm meg van hûlve, �s az ilyen hossz� szavakat nem szeretem. – Arr�l van sz�, hogy mi a teendõ. – Amennyiben arr�l van sz�, akkor nem b�nom – jegyezte meg Mack� enged�kenyen. – Elõsz�r is d�jat kell kitûzni. Ennek pszihikus hat�sa van. – V�rjunk csak – mondta Mack�, felemelve egyik mancs�t. Hogy milyen hat�sa van? Nem hallottam j�l a sz�t, �ppen t�sszentett�l, mikor mondtad. – �n nem t�sszentettem. – De igen, t�sszentett�l. – Bocs�ss meg, k�rlek, de �n nem t�sszentettem. Legal�bbis nem tudok r�la, �s az ember rendesen �szre szokta venni, ha t�sszent. K�l�nben is nem errõl van sz�. Arr�l van sz�, hogy pszihikus hat�sa van. – L�tod, megint t�sszentett�l – mondta Mack� szomor�an. – Jutalomr�l van sz� – mondta Bagoly hangosan. - Hirdet�st fogunk k�zz�tenni, hogy tekint�lyes jutalomban r�szes�l, aki nyomra vezet F�les elveszett fark�t illetõen. – �rtem, �rtem – b�logatott Mack�. – Ami a tekint�lyes jutalmat illeti – folytatta �lmodozva –, �ltal�ban szokott n�lam lenni, de ma otthon felejtettem – mondta, �s b�natosan vizsg�lta az alm�riumot. – Be kell vallanom, m�g csak vajat vagy egy kis m�zet se hoztam magammal. – Akkor h�t – mondta Bagoly – meg�rjuk a hirdet�st, �s kif�ggesztj�k az eg�sz Erdõben. – Egy kis m�zet se – d�rm�gte maga el� Mack�, azut�n m�lyet s�hajtott. �s megemberelve mag�t, igyekezett figyelni arra, amit Bagoly magyar�z. De Bagoly nagyon hosszan magyar�zott, egyre hosszabb �s hosszabb szavakat mondott, �s a v�g�n mindig visszat�rt arra, amibõl kiindult, �s kifejtette, hogy az egyetlen szem�ly, aki ezt a hirdet�st meg�rhatn�, R�bert Gida szem�ly�ben tal�lhat�. – Õ volt az, aki az �n felirataimat is megszerkesztette, az ajt� mell�. L�ttad õket? Az eg�sz elõad�s k�zben Mack� felv�ltva igent �s nemet v�laszolt, behunyt szemmel, n�ha dupl�n: „Igen, igen” –, n�ha �rtelmesen: „Nem, nem, sz� sincs r�la” –, an�lk�l hogy sejtelme lett volna, mire v�laszol. Most �pp a nemn�l tartott. – Nem l�ttad? – mondta Bagoly egy kicsit csod�lkozva. – Gyere az ajt� el�, majd megmutatom. Kifordultak a kunyh� el�, �s Mack� megint csak megb�multa a kopogtat�t, a feliratot �s a csengõt, �s min�l tov�bb b�multa, ann�l ink�bb megerõs�d�tt benne valami furcsa eml�k, minthogyha mindezt õ m�r l�tta volna valahol, valahol m�shol, valamikor m�skor. – Csinos csengõzsin�r, nem? – k�rdezte Bagoly. Mack� b�lintott. – Valamire eml�keztet - mondta azt�n –, de nem tudom mire. Honnan szerezted? – Az Erdõn kereszt�l j�ttem, �s �gy, ahogy l�tod, ez a zsin�r, v�g�n a bojttal, ott l�gott ki egy bokorb�l. Elõsz�r azt hittem, lakik valaki a bokorban, megr�ngattam a zsin�rt, de senki sem felelt. T�relmetlen voltam, erõsebben kezdtem r�ngatni, egyszer csak a kezemben maradt, s mert senki se sz�lt, hogy az �v�, hazahoztam, �s... – Bagoly – mondta Mack� �nnep�lyesen –, rettenetes dolog t�rt�nt. Ez a zsin�r nem a tied. Ez m�s�. – H�t ki�? – F�les�, az �n �reg F�les bar�tom�. Az õ mag�ntulajdona. – Az �v�? – Amihez m�ghozz� nagyon ragaszkodott. �s m�g most is ragaszkodik. Ezekkel a szavakkal leakasztotta a csengõzsin�rt, �s visszavitte F�lesnek, �s R�bert Gida visszaszegezte F�les fark�t a hely�re, �s F�les olyan boldog volt, hogy eg�sz nap b�szk�n cs�v�lta �s lengette, �s Micimack� is �gy meg volt el�gedve, hogy azonnal hazament, egy kis meg�rdemelt sz�verõs�tõ ir�ny�ban. F�l �ra m�lva, ahogy megt�r�lte a sz�j�t, b�szk�n �nekelni kezdett: Ki tal�lta meg F�les fark�t, tal�n Ferk�, Mick�, Lack�? Egyik se! �n tal�ltam meg, Micimack�!