Ez volt az elsõ szakasz. Mikor befejezte, v�rt egy kicsit, de mert F�lesnek nem volt ellenvet�se, azt biztat�snak vette, s belefogott a m�sodik szakaszba:

F�les m�g most se sz�lt semmit, �gy h�t a harmadik szakaszt is el�nekelte:

– Nagyon helyes – sz�lt F�les. – Te csak �nekelj! Tralala. �r�lj az �letnek!
– �r�l�k is.
– Van, aki tud.
– Mi baj?
– Mi lenne?
– Olyan b�natos vagy.
– B�natos? Mi�rt lenn�k �n b�natos? Sz�let�snapom van. Az �v legboldogabb napja.
– Sz�let�snapod van? – mondta Mack� �r�mteljes meglepet�ssel.
– Nagyon term�szetes. Nem l�tod? N�zd csak a sok sz�let�snapi aj�nd�kot, amit kaptam.
– �s g�nyosan kiny�jtotta a l�b�t. – L�tod? Mennyi torta meg t�lt�tt csokol�d�.

Mack� jobbra n�zett, azt�n balra.

– Aj�nd�k? Torta? Csokol�d�? Hol?
– H�t nem l�tod?
– Nem �n.
– �n se – mondta F�les. – Ez csak olyan tr�fa volt. Vicc. Haha!

Mack� megvakarta a fej�t, nem tetszett neki a dolog.

– De igaz�n sz�let�snapod van? – k�rdezte azt�n gyanakodva.
– Bizony.
– H�t akkor – gratul�lok. M�g sok-sok sz�let�snapot!
– Neked is, Micimack�.
– De nekem nincs sz�let�snapom.
– Nincs is. Csak nekem van.
– Akkor h�t mi�rt gratul�lsz nekem?
– Mi�rt ne? Rem�lem, nem akarod magad rosszul �rezni az �n sz�let�snapomon?!
– �, akkor �rtem...
– El�g baj – mondta F�les most m�r v�gk�ppen let�rve –, hogy �n ilyen piszokul �rzem magam a tulajdon sz�let�snapomon. Se aj�nd�k, se csokol�d�, se torta gyerty�val, m�g csak egy nyavaly�s �dv�zlõ t�viratot se kaptam... Legal�bb m�s ne �rezze rosszul mag�t, ez minden, amit v�rok...

Ez sok volt Micimack� gyenge sz�v�nek.

– V�rj meg itt! – sz�lt gyorsan, sarkon fordult, s iszkolt haza, ahogy csak szusszal b�rta; �gy �rezte, ak�rhonnan, ak�rhogy, meg kell aj�nd�koznia valamivel szeg�ny F�lest.

Lak�sa elõtt ott tal�lta Malack�t. Fel-felugr�lt az ajt� elõtt, hogy el�rje a csengõt, de nem �rte el.

– H�, Malacka! – ki�ltott r�.
– Szervusz, Micimack�!
– Mit ugr�lsz itt, mint a bakkecske?
– El akarom �rni a csengõt – mondta Malacka. – �ppen most �rkeztem ide a l�togat�sodra.
– Majd �n csengetek helyetted – mondta Micimack� elõz�kenyen. El is �rte a csengõt, �s csengetett. – �pp most besz�ltem F�lessel – besz�lt k�zben –, szeg�ny F�les nagyon rossz lelki�llapotban leledzik. Sz�let�snapja van, senki a f�le botj�t se mozgatja, �szre se vett�k, �s nagyon a sz�v�re vette ezt a k�z�nyt... Ejnye, senki se felel a cs�nget�sre?
– De Mack� – mondta Malacka –, m�r hogy feleln�nek? Hisz ez a te lak�sod.
– Persze, persze... No, akkor ker�lj�nk beljebb.

Bementek. Mack� elsõ dolga volt odamenni az alm�riumhoz, megn�zni, maradt-e m�g egy kis m�z a csuporban. M�g volt egy kev�s.

– Ezt odaadom F�lesnek – magyar�zta – aj�nd�kba. Te mit adsz neki?
– Nem lehetne �gy, hogy �n is ezt adom? Mondjuk, a kettõnk aj�nd�ka.
– Nem. Ez nem egy j� megold�s.
– J�, h�t �n viszek neki egy l�gg�mb�t. Van m�g egy a m�lt heti mulats�gb�l. Mindj�rt haza is futok �rte.
– L�tod, Malacka, ez nagyon j� �tlet. Ennek biztosan nagyon fog �r�lni szeg�ny F�les, menten j�kedve t�mad. Egy sz�p l�gg�mb igaz�n nem ronthatja el az ember kedv�t.

Malacka eltotyogott. Micimack� is elindult ellenkezõ ir�nyban a m�zescsuporral..

Meleg nap volt, s az �t hossz�nak tûnt. Fel�t se j�rta be, mikor valami cudar �rz�s ker�tette hatalm�ba. A f�le t�v�n kapar�szott, valami az orr�t csiklandozta, m�g a f�le is viszketett tõle. Mintha valaki noszogatta volna bel�lrõl: „Na, Mack�, mi lesz?”

„Ejnye, ejnye – cs�v�lta a fej�t. – Nem tudtam, hogy ilyen hossz� ez az �t... ” – �gy h�t letelepedett, �s levette a csupor fedel�t. „M�g j�, hogy ezt magammal hoztam – gondolta. – Sok mack�t ismerek, akiben nem lett volna ennyi elõrel�t�s, hogy eff�le elem�zsi�t vigyen mag�val az �tra. ” – S m�r nyalogatta is a m�zet, bedugva fej�t a csuporba.

– L�ssuk csak – mondta el�gedetten, mikor az utols� cs�ppet is felnyalta –, hova is indultam? Ah�, F�leshez. – F�rg�n felugrott.

Azt�n egyszerre csak esz�be jutott a dolog. Hiszen utols� cseppig megette F�les sz�let�snapi aj�nd�k�t!

„Bosszant�! – cs�v�lta a fej�t. – Most mit tegyek? Valamit m�gis kell kapnia t�lem!„

Darabig semmi se jutott az esz�be. Azt�n gondolkodni kezdett.

„V�gre is ez a csupor nagyon szemreval� kis csupor, m�g akkor is, ha nincs benne m�z. Majd tiszt�ra mosom, r��rok valami kedveset, mondjuk: »Sok ilyen boldog sz�let�snapot m�g!« F�les sok mindenre haszn�lhat egy ilyen szemreval� kis csuprot.”

S mivel �ppen a Sz�zholdas Pagony elõtt haladt el, bet�r�lt egy percre Bagolyhoz.

– J� reggelt, Bagoly!
– J� reggelt, Mack�!
– Gratul�lok neked F�les sz�let�snapj�hoz – mondta Micimack�.
– Sz�let�snapja van?
– Mit kap tõled, Bagoly?
– �s te mit adt�l neki, Mack�?
– Egy nagyon szemreval� kis csuprot, amiben mindenf�l�t lehet tartani... iz�... varr�tût meg olyan... iz�... gombokat, esetleg – mondta Mack� bizonytalanul.
– Ez az? – k�rdezte Bagoly, �s kivette Micimack� mancs�b�l.
– Igen, �s meg akarlak k�rdezni...
– Ebben m�zet tartottak – mondta Bagoly.
– Ak�rmit lehet benne tartani – mondta Mack� gyorsan. – Roppant praktikus �s hasznos kis csupor ez, az�m! – tette hozz� dicsekedve, de nem õszint�n. – �s azt akarom k�rdezni...
– Esetleg �rhatsz r� valami �dv�zletet.
– �ppen ez az, magam is �gy gondoltam. Nem voln�l olyan kedves fel�rni r�: „Sok ilyen boldog sz�let�snapot k�v�nok: Micimack�”?
– Nagyon kedves kis csupor – mondta Bagoly. – Nem lehetne �gy csin�lni, hogy �n is ezt adom neki? Mint a kettõnk aj�nd�k�t.
– Nem – mondta Mack� –, ez nem megold�s. V�rj, megmosom egy kicsit, azt�n majd r��rod.

S m�r ment is a mosd�hoz, kimosta a csuprot, meg is t�r�lgette. Bagoly k�zben a ceruz�j�t ny�lazta.

– Mondd csak, Mack�, tudsz te olvasni? – k�rdezte k�nnyed�n, de kiss� szorongva. – Csak az�rt k�rdem, mert az ajt�mon k�t felirat van, ezeket R�bert Gida �rta. El tudod olvasni?
– Hogyne! R�bert Gida megmondta nekem, mit �rt, �s az�ta nagyon j�l el tudom olvasni.

Erre azt�n Bagoly �rni kezdett. Ezt �rta:

Mack� �lm�lkodva �s tisztelettel n�zte.

– Csak egy r�vid �s t�m�r gratul�ci�t �rtam – vetette oda Bagoly k�nnyed�n.
– El�g hossz� – b�lintott Mack� elismerõen.
– Tulajdonk�ppen... igen, hm... el�g hossz�t is �rtam... �ppen el�g ceruz�t fogyaszt el egy ilyen hosszabb gratul�ci�.
– Hogyne, hogyne – mondta Mack� udvariasan.

M�g ezek t�rt�ntek, Malacka megj�rta a lak�s�t, el is hozta a l�gg�mb�t, amit F�lesnek sz�nt. Mag�hoz szor�totta, nehogy a sz�l elf�jja, �s sebesen futott, hogy elõbb �rjen oda, mint Micimack�. Szerette volna �gy felt�ntetni a dolgot, mintha neki jutott volna elõsz�r esz�be F�les sz�let�snapja. S ahogy lihegve futott, lelki szemeivel elõre gy�ny�rk�d�tt benne, hogy fog �r�lni F�les, m�g vigyorgott is hozz� a lelki sz�j�val. H�t ahogy fut, megbotlik egy buck�ban, �s orra esik...

Bang!!! ... ??? *** !!!

Malacka fek�dt a f�ld�n, �s azon tûnõd�tt, mi t�rt�nt. Elsõ pillanatban �gy r�mlett, az eg�sz vil�g felrobbant k�r�l�tte – azt�n �gy hat�rozott, hogy tal�n nem is az eg�sz vil�g, csak az Erdõ, vagy tal�n m�g az se, csak � maga, �s most m�r nincs is a F�ld�n, a Holdon van valahol, �s soha nem l�tja t�bb� R�bert Gid�t �s Micimack�t �s F�lest... Azt�n azt gondolta: „J�, de felt�ve, hogy a Holdon vagyok, akkor se musz�j �r�kig �gy fek�dni, arccal a porban...” �gy h�t �vatosan felt�p�szkodott �s k�r�ln�zett.

Ott tal�lta mag�t az Erdõben.

„H�t ez furcsa – gondolta. – De mi lehetett h�t az a robban�s? �n csak nem sz�ltam akkor�t, mikor elpuffantam?... �s hol a l�gg�mb? �s mi ez a vacak, ny�l�s rongydarab a kezemben?... A l�gg�mb!”

– Jajjaj! – ny�g�tt Malacka. – Ojjajajj... H�t most mit tehetek? Haza nem megyek most m�r, t�bb l�gg�mb�m �gysincsen... �s F�les tal�n nem is szereti a l�gg�mb�ket annyira...

�gy h�t b�san tov�bb-ballagott, �s le�rt a foly�partra.

– J� reggelt, F�les! – sz�l�totta meg az �nnepeltet.
– J� reggelt, Malacka! – mondta F�les. – Ha lehet ilyesmirõl sz�. Amiben k�telkedek. De nem baj. Csak �gy mondom. Sz�t sem �rdemel.
– Engedd meg, hogy sz�let�snapod alkalm�b�l �dv�z�ljelek – mondta Malacka, �s k�zelebb j�tt.

F�les felkapta l�g� fej�t, �s r�borult Malack�ra.

– Mondd m�g egyszer! – sz�lt r� izgatottan.
– Engedd meg, hogy sz�le...
– V�rj egy pillanatra! – H�rom l�b�n egyens�lyozva megpr�b�lta a negyediket �vatosan a f�l�hez emelni. – Nem megy! – mondta azt�n a harmadszori sikertelen k�s�rlet ut�n, mert h�romszor is az oldal�ra esett. – Tal�n �gy k�nnyebben megy... �s �gy jobban hallom... Na most, megvan... t�nyleg, fekve k�nnyebb... Most l�gy sz�ves, ism�teld amit mondt�l! – �s pat�j�val igaz�totta elõre a f�l�t.
– Engedd meg, hogy sz�let�snapod alkalm�b�l �dv�z�ljelek – ism�telte Malacka.
– �s... �s ezt nekem mondod?
– Neked h�t, F�les!
– �s... �s... az �n sz�let�snapomra c�lzol?
– Arra.
– �gy �rted... iz�... hogy nekem igazi sz�let�snapom van?
– �gy bizony, F�les, �s �n aj�nd�kot is hoztam neked.

F�les leeresztette jobb f�l�rõl jobb pat�j�t, megfordult, �s nagy neh�zs�ggel felemelte a bal pat�j�t.

– A m�sik f�lemmel is szeretn�m hallani – mondta. – Voln�l sz�ves...
– Aj�nd�k! – mondta Malacka j� hangosan.
– Nekem?
– Neked.
– �s... �s... ez is a sz�let�snapom miatt van?
– Persze hogy amiatt!
– Az�rt, mert... iz�... nekem igazi sz�let�snapom van?!
– Igen, F�les �s hoztam neked egy l�gg�mb�t.
– L�gg�mb�t?!... Azt mondtad: l�gg�mb�t? Azt a nagy bubor�kot gondolod, ami olyan sz�nes, �s fel szokt�k f�jni?!. . Mulats�g �s �r�m �s vidul�s... �s �nek �s t�nc, hipp-hopp, hejehuja... azt akarod mondani?
– Azt, de att�l tartok, illetve... illetve igaz�n sajn�lom, F�les... de ahogy futottam hozz�d a l�gg�mbbel, orromra puffantam, �s...
– �, �, minõ szerencs�tlens�g! Biztosan nagyon gyorsan futott�l, Malacka... Rem�lem, nem �t�tted meg magad...
– �n nem... de... F�les, k�rlek... a l�gg�mb... az bizony sz�tpukkant.

Nagyon hossz� csend lett.

– Az �n l�gg�mb�m? – mondta v�gre F�les.
– Malacka csak b�lintott szomor�an.
– Az �n sz�let�snapi l�gg�mb�m?
– Igen, F�les – mondta Malacka kicsit szipogva. – Itt van a kezemben, l�thatod. Engedd meg, hogy iz�... sz�... sz�let�snapod al... alkalm�b�l... a legme... melegebben...

�s �tny�jtotta F�lesnek a nedves rongydarabot.

– Ez az? – mondta F�les megh�kkenve.

Malacka b�lintott.

– Az �n aj�nd�kom?
– Igen.
– K�sz�n�m, Malacka – mondta F�les. – Igaz�n – nagyon-nagyon k�sz�n�m. �s iz�... mondjad csak, meg tudn�d mondani, milyen sz�nû volt?... �gy �rtem... amikor m�g... l�gg�mb volt...
– Piros.
– Mindj�rt gondoltam... Piros – mormogta maga el�. – Kedvenc sz�nem... �s... �s mekkora volt?
– Akkora, mint j�magam.
– Mindj�rt gondoltam... Akkora, mint Malacka – mondta maga el� �tszellem�lten. – Kedvenc nagys�gom. �gy, �gy.

Malacka gyal�zatosan �rezte mag�t, �s nem tudta, mit mondjon most. Kinyitotta a sz�j�t, megint becsukta.

Ekkor hars�nyan �tkiab�lt valaki a foly� t�ls� partj�r�l. Micimack� volt az.

– Sok szerencs�t sz�let�snapodra! – ki�ltotta Micimack�, elfelejtve, hogy azt m�r mondta egyszer.
– K�sz�n�m, Mack� – rebegte F�les. – Nagyon-nagyon k�sz�n�m.
– Egy kis aj�nd�kot hoztam neked! – kiab�lt Micimack� izgatottan.
– M�r megkaptam – mondta F�les.

Mack� �tg�zolt a foly�n, egyenesen F�les fel� tartott. Malacka le�lt oldalt, kez�be temette fej�t, �s szipogott.

– Nagyon praktikus csupor – mondta Mack�. – Tess�k, itt van. �s az van r��rva... „Sok hasonl� boldog sz�let�snapot k�v�nok, tisztelettel Micimack�.” Ez mind r� van �rva. �s mindenf�l�t lehet tartani benne. Tess�k!

F�les, megl�tv�n a csuprot, eg�sz izgatott lett.

– Nagyszerû! – mondta. – A l�gg�mb�m �ppen belef�r.
– Az nem, F�les – mondta Mack�. – A l�gg�mb�k sokkal nagyobbak, mint a csuprok. A l�gg�mb arra val�, hogy zsinegen tarts�k...
– De az eny�m nem olyan – mondta F�les b�szk�n. – Ide n�zz, Malacka! – �s ahogy Malacka b�san feln�zett, F�les �vatosan felemelte a nedves rongyot k�t fog�val, �vatosan beleeresztette a csuporba: megint kivette, visszatette. Ezt t�bbsz�r ism�telte.
– �gy igen – mondta Micimack�. – �gy belef�r.
– Ugye? – dicsekedett F�les ragyog� arccal. – �gy s�t�l ki meg be, ahogy akarom.
– Igaz�n �r�l�k – mondta Mack� boldogan. – Mindj�rt gondoltam, legjobb lesz, ha egy ilyen praktikus csuprot aj�nd�kozok neked, amibe mindenf�l�t bele lehet tenni.

Malacka is fell�legzett.

– L�tod, tõlem is kapt�l valamit, amit ilyen sz�pen bele lehet tenni a Praktikus Csuporba.

De F�les m�r nem is hallotta õket. Kivette meg betette a rongyot a csuporba, �s ragyogott a boldogs�gt�l.

– No �s tõlem nem kapott semmit? – k�rdezte R�bert Gida irigykedve.
– Dehogyisnem! – mondtam �n. – Te adt�l neki egy... h�t nem eml�kszel... egy kis... egy olyan kis...
– Egy olyan kis fest�kdobozt, festegetni.
– Na l�tod! Pontosan eml�kszel!
– De mi�rt nem adtam neki oda mindj�rt reggel?
– Mert eg�sz nap el volt�l foglalva az est�ly miatt, amit a tisztelet�re rendezt�l. Ott volt csokol�d� �s fagylalt �s torta h�rom gyerty�val �s F�les neve a tort�n, piros cukorb�l kikanyar�tva �s...
– Igen, most m�r eml�kszem – mondta R�bert Gida.