Nem nagyon tudta senki, honnan j�ttek, egyszer csak itt voltak az Erdõben. Kanga �s Zsebibaba. Mikor Micimack� megk�rdezte R�bert Gid�t: – H�t ezeket mi sz�l hozta? – R�bert Gida azt felelte: – Nagyon rendes c�l; te m�r tudod, mire c�lzok, Micimack�. – �s Micimack�, aki egy�ltal�n nem tudta, azt felelte:

– Vagy �gy! – Azt�n k�tszer b�lintott, �rtelmesen hozz�tette:

– No persze: a rendes c�l! – Azt�n gyorsan elfutott Malack�hoz, megtudni, hogy, mit fog sz�lni hozz�. Malacka h�z�ban ott tal�lta Nyuszit. �gy h�t m�djukban volt megbesz�lni a nagy esem�nyt.
– Ami nem tetszik nekem a dologban – mondta Nyuszi –, k�rlek sz�pen, tudod, �gy �rtem, hogy itt vagyunk mi: Micimack�, Malacka meg �n... �s akkor egyszerre...
– �s F�les – mondta Micimack�.
– Persze, F�les... �s akkor egyszerre csak...
– �s Bagoly – mondta F�les.
– �s Bagoly... �s akkor egyszerre...
– �s F�les! – vakkantott Micimack� diadallal. – El is felejtettem F�lest.
– Ugye, l�tod? – mondta Nyuszi gondolkodva, azt�n �vatosan:
– Mind, mind, akik itt vagyunk, �s akkor egyszerre csak arra �bred�nk egy reggel, hogy mi t�rt�nik? Az t�rt�nik, hogy itt tekereg k�z�tt�nk EGY NAGY, ERÕS �LLAT. Egy nagy, erõs �llat, akinek a h�r�t se hallottuk eddig. Valaki, aki – bocs�nat! – de kiss� k�l�n�s fogalmakat hordoz a csal�di �letrõl... Ugyanis az eg�sz csal�dj�t zsebre rakja, �s a zseb�ben hordja, �s azonk�v�l a fogalmat is hordozza. Most gondold el, ha �n is zsebre v�gn�m a csal�domat, h�ny zsebre volna sz�ks�gem!
– Tizenhatra – mondta Malacka.
– Mondjuk csak, tizenh�t – mondta Nyuszi jelentõsen. – �s vedd hozz� a zsebkendõmet, az tizennyolc. Tizennyolc zseb egy ruh�ban!

Ezut�n nagy �s gondolatterhes csend k�vetkezett. K�l�n�sen Malacka r�ncolta nagyon a homlok�t, s v�gre kib�kte:

– Nekem csak tizen�t j�n ki!
– Micsoda? – k�rdezte Nyuszi. – Tizen�t micsoda?
– Tizen�t csal�dod van?
– H�t �n mit mondtam?

Micimack� az orr�t d�rg�lte. Bizonytalanul megjegyezte, hogy Nyuszi a gyermekeinek sz�m�r�l besz�lt.

– �n? – k�rdezte Nyuszi csod�lkozva �s szint�n bizonytalanul.
– Igenis, azt mondtad...
– Hagyjuk ezt, Mack� – v�gott k�zbe Malacka t�relmetlen�l.
– Arr�l van sz�, milyen magatart�sra k�nyszer�t benn�nket Kanga v�ratlan megjelen�se.
– Arr�l bizony – mondta Mack�.
– Szerintem – mondta Nyuszi – a legc�lravezetõbb az volna, ha ellopn�nk tõle Zsebibab�t, �s amikor Kanga azt k�rdezn�, hol van Zsebibaba, mi egyszerûen azt feleln�nk: „�h�m.” Vagy: „Ehe.” Esetleg...
– Ehe – mondta Micimack�, gyakorolva a sz�t. – Ehe, ehe.
– Tudod mit? Esetleg akkor is mondhatn�nk, hogy ehe, ha nem loptuk el Zsebibab�t.
– Micimack� – mondta Nyuszi sz�v�lyesen –, te t�k�letesen h�lye vagy.
– Tudom – mondta Micimack� gyorsan �s szer�nyen, de m�g hozz�tette: – Kicsit meg vagyok hûlve.
– Azt mondjuk, „ehe”, amirõl Kanga tudni fogja, hogy mi ismerj�k Zsebibaba tart�zkod�si hely�t. „Ehe” azt jelenti: megmondjuk neked, hol van Zsebibaba, ha meg�g�red, hogy elhagyj�tok az erdõt, �s soha nem t�rtek vissza.
– K�rlek, ne kotyogjatok k�zbe, am�g gondolkodom.

Mack� a sarokba ment, �s gyakorolta az „ehe” sz�t. N�ha m�r �gy tetszett neki, hogy a sz� val�ban azt jelenti, amit Nyuszi mondott, de n�ha �gy �rezte, egy�ltal�n nem jelenti azt.

„Gyakorlat dolga az eg�sz – gondolta. – Majd Kanga is gyakorolni fogja, hogy meg�rtse.”

– Egy dologr�l van sz� – jegyezte meg Malacka, orr�t mozgatva. – Besz�ltem R�bert Gid�val, õ azt mondta, hogy Kang�t �ltal�ban a Szenved�lyes �s T�zes �llatok k�z� sorolj�k. �n nem f�lek a Szenved�lyes �llatokt�l �ltal�ban – de k�ztudom�s�, hogy õ egyike a legszenved�lyesebbeknek, �s feltehetõ, hogy ha kicsik�j�tõl megfosztj�k, olyan szenved�lyess� v�lhat, amilyen k�t Szenved�lyes �llat egy�ttv�ve. Amely esetben az „ehe” kifejez�s tal�n nem a legmegfelelõbb.
– Malacka – mondta Nyuszi, �s ceruz�t vett elõ, meg is nyalta a v�g�t –, nem vagy nagy l�ng�sz.
– Nem k�nnyû dolog a hal�lmegvetõ b�tors�g – mondta Malacka szip�kolva –, amikor az ember egy eg�szen kicsike �llat.

Nyuszi, aki k�zben szorgalmasan jegyzett a notesz�be, feln�zett, �s �gy sz�lt:

– �ppen az�rt, mert kicsi �llatok vagyunk, fogjuk magunkat hasznoss� tenni ebben a kalandban.

Malacka olyan izgatott lett a gondolatra, hogy õ hasznoss� teszi mag�t, hogy eg�sz elfelejtett f�lni, ês amikor Nyuszi fejtegetni kezdte, hogy Kanga csak a t�li h�napokban szokott szenved�lyes lenni, egy�bk�nt pedig nagyon ny�jas �s szel�d, alig tudott veszteg maradni, annyira igyekezett m�r hasznoss� tenni mag�t.

– �s velem mi lesz? – k�rdezte Micimack� szomor�an. – Nekem senki se veszi hasznomat?
– Ne t�rõdj vele, Micimack� – vigasztalta Malacka –, majd legk�zelebb.
– Micimack� n�lk�l – mondta Nyuszi �nnep�lyesen �s ceruz�j�t hegyezve – az eg�sz kaland lehetetlenn� v�lik.
– �gy? – mondta Malacka, iparkodva, hogy elkedvetlened�s�t ne vegy�k �szre.

De Mack� a sarokba ment, �s ott t�bbsz�r b�szk�n ism�telte: „N�lk�lem lehetetlen! Ilyen Mack� vagyok �n!”

– Ide figyeljetek! – mondta Nyuszi, befejezve az �r�st, �s Mack� �s Malacka m�g a sz�j�t is kit�totta, �gy figyelt. �s Nyuszi felolvasta, amint k�vetkezik:

ZSEBIBABA ELFOGAT�S�NAK �LTAL�NOS TERVRAJZA

1. �ltal�nos megjegyz�sek. Kanga gyorsabban fut mindny�junkn�l, m�g n�lam is.
2. Tov�bbi �ltal�nos megjegyz�sek. Kanga nem veszi le a szem�t Zsebibab�r�l, kiv�ve, amikor a zseb�ben tartja, �s r�gombolja a hajt�j�t.
3. Enn�lfogva. Ha el akarjuk rabolni Zsebibab�t, nagy svungot kell venni, mivel Kanga gyorsabban fut n�lunk, m�g n�lam is. (L�sd 1. pontot.)
4. Egy �tlet. Ha Zsebibaba kiugrott Kanga zseb�bõl, Malacka beugorhat, �s Kanga nem veszi �szre a cser�t. Mivel Malacka SZINT�N NAGYON KICSINY �LLAT.
5. Akkora, mint Zsebibaba.
6. De ehhez sz�ks�ges, hogy Kanga m�sfel� n�zzen, s �gy ne vegye �szre, amint Malacka beugrik a zseb�be.
7. L�sd m�sodik pontot.
8. Tov�bbi �tlet, illetve nyolclet, mert nyolcadik pont. De ha Micimack� izgatottan �s nagy lend�lettel besz�l hozz�, akkor esetleg arrafel� n�z, �s nem vesz �szre semmit.
9. Mire �n elszaladok Zsebibab�val.
10. Gyorsan.
11. �s Kanga csak k�sõbb eszm�lne r� a cser�re.

Mindezt Nyuszi nagyon b�szk�n olvasta fel, s miut�n befejezte, percekig csend volt. Akkor Malacka, aki k�zben t�bbsz�r kinyitotta �s becsukta a sz�j�t, hirtelen kib�kte:

– �s azut�n?
– Hogyhogy azut�n?
– �s ha Kanga felfedezte a cser�t?
– Akkormindaztmondjuk: „Ehe”.
– Mind a h�rman?
– Igen, mind a h�rman. Mi az, ami nem tetszik, Malacka?
– Semmi – mondta Malacka. – Felt�ve, ha siker�l egyszerre mondani. Nem az�rt – tette hozz� gyorsan –, �s magam k�l�n is mondan�m, hogy „ehe”. De az t�volr�l sem volna olyan hat�sos. Mell�kesen k�rdem csak, eg�sz biztosak vagytok benne, amit a t�li h�napokr�l mondtatok?
– Mif�le t�li h�napokr�l?
– H�t iz�... hogy õ csak a t�li h�napokban olyan szenved�lyes...
– Hogyne, eg�sz biztos. Nos, Mack�? Tudod, mit kell tenned?
– Nem – mondta Micimack�. – M�g nem. H�t mit?
– Csak azt, hogy besz�lned kell Kang�hoz, nagyon �l�nken �s �rdekesen, hogy ne vegyen �szre semmit.
– �s mirõl besz�ljek?
– Amirõl akarsz.
– Nem lehetne ez valami versecske vagy eff�le?
– De igen – mondta Nyuszi. – Remek. M�r indulhatunk is.

�s m�r indultak is felkeresni Kang�t.

Kanga �s Zsebibaba kellemes d�lut�nt t�lt�ttek az erdõ egy homokos tiszt�s�n. Zsebibaba apr� ugr�sokat gyakorolt a homokban, n�ha belepottyant az �rgeg�dr�kbe, gyorsan kim�szott belõl�k, �s Kanga k�r�l�tte s�rg�lõd�tt �s biztatta: – No m�g egy ugr�st, dr�g�m, azt�n sz�pen hazamegy�nk.

Ebben a pillanatban �rkezett oda Micimack�.

– J� est�t, Kanga!
– J� est�t, Mack�!
– Ide n�zz, hogy ugr�lok – selypegett Zsebibaba, �s azzal belepottyant egy g�d�rbe.
– Szervusz, Zsebibaba!
– �ppen indultunk haza – magyar�zta Kanga. – J� est�t, Nyuszi! J� est�t, Malacka!

Malacka �s Nyuszi, akik a m�sik oldalr�l k�zeledtek, udvariasan viszonozt�k a k�sz�n�st, �s Zsebibaba õket is megk�rte, b�mulj�k meg a tudom�ny�t. Meg�lltak, �s udvariasan figyeltek.

�s Kanga is figyelt...

– Igaz csak, Kanga – mondta Micimack�, miut�n Nyuszi m�r harmadszor hunyor�tott fel�je –, m�r r�gen meg akartalak k�rdezni, mi a v�lem�nyed a k�lt�szetrõl.
– Nem t�ls�gosan �rdekel – mondta Kanga.
– �! – mondta Micimack�.
– Zsebibaba, dr�ga, ugorj m�g egyet, azt�n menj�nk m�r haza.

R�vid sz�net volt, mik�zben Zsebibaba belepottyant a g�d�rbe.

– Kezdd el m�r! – s�gta Nyuszi Micimack�nak, sz�ja el� tartva a l�b�t.
– Ha m�r a k�lt�szetrõl van sz� – folytatta Micimack� tork�t k�sz�r�lve –, egy el�g csinos k�ltem�nyt k�lt�ttem idej�vet. �gy megy... v�rjunk csak...
– Nem fontos – vigasztalta Kanga. – Majd m�skor. Na, Zsebibaba, dr�g�m, most azt�n...
– Tetszeni fog neked – mondta Nyuszi.
– Im�dni fogod – mondta Malacka.
– De nagyon kell figyelned – mondta Nyuszi.
– Minden sz� fontos – mondta Malacka.
– �rtem – mondta Kanga, de folyton Zsebibab�ra figyelt.
– Na halljuk, Micimack�, hogy megy! – biztatta Nyuszi.

Micimack� k�h�g�tt �s r�kezdte:

EGY CSEK�LY�RTELMÛ MEDVEBOCS VERSELM�NYE

H�tfõn, mikor a hõs�g rekkenõ,
eszembe �tlik egy B�kkenõ:
hogy kicsoda a micsoda,
s hogy mikor �s hov� az akkor �s oda.

Kedden, ha hull a h�, �s f�j a sz�l,
egy hang odafent s�rgetve besz�l:
m�g meg nem mondod, addig havazok,
hogy azok-e ezek, vagy ezek-e azok.

Szerd�n k�k bolton a nap hunyorog,
tûnõdni r��rek, nincs semmi dolog.
Ki kell tal�lnom j�võ h�t keddig,
hogy mennyi �s meddig az ennyi �s eddig.

Cs�t�rt�k reggel megint itt a hideg,
z�zmaraingben a boz�t didereg.
Ilyenkor �rzed, mi m�lyen igaz,
hogy az meg ez meg ez meg az.

P�nteken...

– Na �s azt�n? – k�rdezte Kanga, egy�ltal�n nem v�rva meg, hogy mi t�rt�nt p�nteken. – No m�g egy ugr�s, Zsebibaba, dr�g�m, azt�n igaz�n menn�nk kell m�r – tette hozz�.

Nyuszi gyorsan oldalba b�kte Micimack�t.

– Ha m�r k�lt�szetrõl besz�l�nk – mondta Micimack� gyorsan –, megfigyelted m�r ezt a nagy f�t itt jobbra?
– Merre? – mondta Kanga sz�rakozottan. – Zsebibaba, k�rlek...
– Erre jobbra – mondta Micimack� Kanga h�ta m�g� mutatva.
– Nem – mondta Kanga. – Ez az utols� ugr�s, na ugorj, Zsebibaba, �s m�ris indulunk.
– Meg kell n�zned ezt a f�t – mondta Nyuszi.
– V�rj csak, Zsebibaba, majd f�lemellek. – �s gy�ng�den felemelte Zsebibab�t.
– Valami madarat l�tok a tetej�n – mondta Micimack�. – Vagy m�gis potyka lenne?
– Az lehetetlen, hogy innen l�tni lehessen – mondta Nyuszi.
– Hacsak nem potyka.
– Szerintem mad�r – mondta Malacka.
– Szerintem is – mondta Nyuszi.
– Rig� vagy v�r�sbegy – mondta Micimack�.
– Ez a nagy k�rd�s – mondta Nyuszi. – Hogy rig� vagy v�r�sbegy.

�s ekkor Kanga v�gre h�trafordult.

�s abban a pillanatban, ahogy el volt fordulva, Nyuszi hangosan azt mondta:

– Ugorj be, Zsebibaba! – De Zsebibaba helyett Malacka ugrott be a Kanga zseb�be.

�s Nyuszi m�r iszkolt is gyorsan, mellsõ l�bai k�zt Zsebibab�val.

– Hova szaladsz, Nyuszi? – k�rdezte Kanga, ahogy visszafordult. – J�l �lsz, Zsebibaba, kedves?

Malacka eg�sz v�kony Zsebibaba-hangon nyafogott elõ Kanga zseb�bõl.

– Nyuszinak s�rgõs dolga van – mondta Micimack�. – Biztosan esz�be jutott...
– �s Malacka?
– Malack�nak is esz�be jutott valami.
– H�t nekem mennem kell – mondta Kanga. – J� �jszak�t, Micimack�. – �s h�rom nagy ugr�ssal m�r el is tûnt szem elõl.

Micimack� ut�nab�mult.

„B�r �n is tudn�k ekkor�t ugrani! – gondolta irigyen. – Az egyik tud, a m�sik meg nem. Ez m�r �gy van.”

Voltak pillanatok, amikor Malacka azt k�v�nta, b�r ne tudna Kanga. Hossz� s�t�i k�zben, amint hazafel� ballagott az erdõben, arra is gondolt, b�r kismad�r lehetne; de most, ahogy ott z�ty�g�tt Kanga zseb�ben, eg�szen m�sk�pp l�tta a dolgokat:

HA EZ A REP�L�S,
          A MAGAM R�SZ�RÕL
                  EGY �LETRE
                           LEMONDOK R�LA.

Amikor felfel� rep�ltek, azt is hozz�tette: „Hû!”. S amikor lefel� sz�lltak: „Bumm!”

„Hûû-bumm, hûû-bumm!”

Ezt a k�t sz�t v�ltogatta, am�g meg nem �rkeztek Kanga kunyh�j�ba.

Term�szetesen, alighogy Kanga kigombolta a zseb�t, �szrevette, mi t�rt�nt. Egy pillanatra maga is azt hitte, hogy meg van ijedve, de azt�n r�j�tt, hogy m�g sincsen.

Mert hiszen bizonyos volt benne, hogy R�bert Gida soha nem fogja eltûrni, hogy Zsebibab�nak ak�r a haja sz�la is megg�rb�lj�n. Azt�n azt mondta mag�ban: „Ha õk ugratni akarnak, majd �n visszaugratom õket. Megl�tjuk, melyik�nk ugrik jobban.”

– Zsebibaba, dr�ga – mondta �rtatlan k�ppel Malack�nak –, ideje lefek�dni.
– Ehe – mondta Malacka, m�r amennyire besz�lni tudott sz�rnyû utaz�s�nak ut�hat�sa alatt. De nem valami j�l siker�lt „ehe” volt ez, �s Kanga nem l�tszott felfogni, mirõl van sz�.
– De elõbb megf�rd�nk – mondta Kanga kedvesen.
– Ehe – ism�telte Malacka, �s aggodalmasan pislogott k�r�l.

Elsz�rnyedve eszm�lt r�, hogy Nyuszi �s Mack� eltûntek. Nyuszi ugyanis a saj�t kunyh�j�ban j�tszott Zsebibab�val, mik�zben egyre jobban megszerette, �s Micimack�, aki fej�be vette, hogy Kang�v� k�pezi ki mag�t, nagyokat ugr�lt a homokban.

– Nem vagyok eg�szen bizonyos benne – mondta Kanga elgondolkodva –, hogy vajon aluk�l�s elõtt nem tenne-e j�t egy friss�tõ kis hideg f�rdõcske. Ugye, j�t tenne, Zsebibaba, kedves?

Malacka, aki sose volt nagyon t�zes a f�rd�s ir�ny�ban, m�ltatlankodva �sszeborzongott, �s amilyen hat�rozottan csak tudott, tiltakozni kezdett:

– K�rem sz�pen, Kanga, besz�lj�nk egym�ssal õszint�n.
– �, te csacsi kis Zsebibaba – mondta Kanga, �s m�ris ment a d�zs�hoz.
– �n nem vagyok Zsebibaba – mondta Malacka hangosan. - �n Malacka vagyok.
– J�, j�, kedves – mondta Kanga csit�tva. – Persze hogy Malacka vagy. M�g a hangj�t is ut�nzod. Te egy kis Malacka vagy – folytatta, �s k�zben az alm�riumb�l egy nagy s�rga szappant vett elõ. – Pancsik�lni fogunk – biztatta Malack�t.
– H�t nem l�tja? – �v�lt�tt Malacka. – Hov� tette a szem�t? N�zzen r�m!
– N�zlek, n�zlek, Zsebibaba, kedves – mondta Kanga, de azt�n szigor�bban r�sz�lt: – Zsebibaba, m�r tegnap mondtam neked, hogy szokj le errõl a fintorg�sr�l. Ha sokat ut�nzod Malack�t, majd �gy marad az arcod, �s azut�n k�pzeld el, milyen cs�nya leszel. Most pedig uzsgyi a j� kis vizecsk�be, ne mondjam k�tszer!
– Huh, huh – pr�szk�lt Malacka. – Eressz el! �n Malacka vagyok!
– Csukd be a sz�d, Zsebibaba, mert bemegy a szappan! – intette Kanga. – No mit mondtam, ugye, l�tod?
– Sz�-sz�-sz�nd�kosan t�mted tele! – fuldokolt Malacka, �s k�pk�d�tt. De a k�vetkezõ percben m�r a sz�j�ban volt a sz�r�s kendõ.
– J�, j�, kedves, ne karattyolj! – mondta Kanga, �s a k�vetkezõ percben a f�ldre ker�lt Malacka, ahol Kanga er�lyesen tov�bb d�rzs�lte.
– Most pedig – mondta Kanga – bekapjuk a j� kis orvoss�got, azt�n mars aluk�zni!
– Mi-mi-micsoda orvoss�got? – r�m�ld�z�tt Malacka.
– Amitõl nagy, �s erõs leszel, dr�g�m. Csak nem akarsz olyan kicsike �s nyiszlett maradni, mint egy Malacka, ugye? Nah�t akkor!...

Ebben a pillanatban kopogtak az ajt�n.

– Szabad! – mondta Kanga, �s R�bert Gida bel�pett.
– R�bert Gida! R�bert Gida! – ki�ltott Malacka. – Mondd meg Kang�nak, ki vagyok �n. Kanga nem akarj a elhinni, hogy Malacka vagyok! Azt mondja, hogy Zsebibaba vagyok! H�t az vagyok �n?

R�bert Gida figyelmesen v�gign�zte, azt�n fej�t cs�v�lta.

– Nem lehetsz Zsebibaba, mert hiszen �ppen most l�ttam Zsebibab�t Nyuszi h�z�ban.
– No de ilyet! – mondta Kanga, tettetve mag�t. – Hogy �n ekkor�t t�vedhettem!
– Ugye mondtam – m�ltatlankodott Malacka. – Mondtam, hogy Malacka vagyok!

R�bert Gida csak a fej�t cs�v�lta.

– Azt nem – mondta. – �n Malack�t j�l ismerem; annak eg�sz m�s a sz�ne!

Malacka m�r �ppen magyar�zni kezdte, hogy ez csak az�rt van, mert megf�rdett�k, de azt�n arra gondolt, hogy ezt m�gse fogja mondani, �s amikor kinyitotta a sz�j�t, hogy valami m�st mondjon, Kanga gyorsan belet�lt�tt egy kan�l orvoss�got, azt�n h�tba v�gta, �s biztos�totta r�la, hogy az orvoss�gnak nagyon kellemes

�ze van, csak meg kell szokni.

– Tudtam, hogy nem Malacka – mondta Kanga. – De vajon kicsoda lehet akkor?
– Lehet, hogy Micimack�nak valamelyik rokona – gondolkodott R�bert Gida. – Tal�n az unoka�ccse vagy a nagyb�tyja?

Kanga ezt lehets�gesnek tartotta, �s megjegyezte, hogy ilyenform�n valami nevet kellene adni neki.

– �gy gondoln�m, P�rulj�rt P�ter volna a legmegfelelõbb n�v.
– Nem b�nom – mondta R�bert Gida.

S �ppen amikor ebben megegyeztek, P�rulj�rt P�ter kiugrott Kanga karmai k�z�l: nagy �r�m�re �szrevette, hogy R�bert Gida nyitva felejtette az ajt�t. Soha �let�ben nem iszkolt m�g P�rulj�rt P�ter-Malacka olyan sebesen, mint ahogy most. De amikor m�r k�zel j�rt a kunyh�j�hoz, meggondolta mag�t, az �t h�tralevõ

r�sz�n n�h�nyszor meghengergett a pocsoly�ban, hogy visszakapja az õ r�gi, k�nyelmes �s kellemes sz�n�t...

�gy h�t Kanga �s Zsebibaba az erdõben maradtak. �s Zsebibaba minden kedden megl�togatta Nyuszit, akivel nagyon �sszebar�tkoztak, �s ugyanakkor Kanga megl�togatta Micimack�t, ugr�lni tan�totta, �s ugyanakkor Malacka R�bert Gid�val t�lt�tte a d�lut�nt. �s mind az �ten egy idõre megint boldogok �s el�gedettek voltak.